Az erő

Aznap Peti javasolt valamit: olyan erős a kapocs köztünk, beszéljem meg Vendellel, hogy mit kell tennie azért, hogy könnyebb legyen neki, hogy minél hamarabb vége legyen a megpróbáltatásainak, és hogy haza mehessünk.

És azt kérte még, hogy próbáljak meg pihenni. Bármi áron, mert ki kell jönnöm a gödörből.

És volt még egy dolog. Marcsi barátnőm nagyon tapintatosan nem akart telefonokkal zargatni, azonban éppen ekkor mégis felhívott, hogy érdeklődjön. Ő volt az egyetlen, akinek felvettem a telefont. De persze nem tudtam nem sírni, amikor Vendel hogylétéről meséltem. És Marcsi azt mondta nekem, hogy minden jól fog menni, és én is bírni fogom, mert nagyon erős vagyok.

És akkor megéreztem, hogy tényleg erős vagyok. El kellett döntenem, hogy erős leszek. Nem volt más választás. És én eldöntöttem.

És Peti tanácsát is megfogadtam. Mindkettőt. Peti este 10-kor még egyszer „beszökött” hozzám, az esti, fél 10-es látogatás után, hogy sírhassak a vállán. De utána lefeküdtem, és úgy aludtam el, hogy arra gondoltam, Peti ott van mellettem, és hozzá bújok. Megbeszéltük, hogy ő is így fog lefeküdni, erre gondol majd, és akkor egy picit tényleg olyan lesz, mintha a helyünkön lennénk: egymás mellett.

És aznap éjjel nem keltem fel fejni. Egyszer sem. (Vendelnek volt bőven leadva anyatej, annyi volt csak a következménye az éjszakai nem-kelésemek, hogy aznap éjjel akkor nem frissen fejt tejet kapott, mint máskor mindig, hanem korábban leadottat). Bár a szobatársam fejt éjjel kétszer is, és a szobába behallatszódtak az osztályról a gépek csipogásai, riasztásai, és arra is felébredtem, hogy új babát hoz a Cerny mentő, és az anyuka zokog a folyosón. És reggel fél hatkor már keltem, hogy menjek Vendelhez, de összességében lényegesen többet tudtam pihenni, mint odáig bármelyik éjszaka. Kora reggel már hívott is Peti, és megnyugodva hallotta a hangomon, hogy kicsit jobban vagyok.

És Vendelnek innentől kezdve nem csak a világ és az élet szépségeiről és a családról, otthonról meséltem, hanem mindig elmondtam pontosan, hogy mit kell tennie. Megkértem arra, hogy javítsa a szaturációját, hogy kevesebb oxigénnel is beérje, és elkezdhessék lejjebb venni a garatoxigént, mert csak így kerülhet ki a cső az orrából.

Láss, csodát, másnapra MEGCSINÁLTA! Apró lépésekben haladtunk, nem akartam túl sokat kérni, de minden nap kértem tőle valamit, amit másnapra megcsinált!!! Fokozatosan csavarták lejjebb az oxigént. És amikor azt mondtam neki, hogy most már cső nélkül is fog tudni rendesen lélegezni, másnap arra mentem be, hogy a kis sebes orrocskája szabadon gyógyul, mert kivették a csövet és már csak kabinoxigént kap (az inkubátorban keringetnek oxigént). Hihetetlen volt az egész, mert mindig szó szerint azt és annyit tett meg, amit kértem tőle. Határtalanul boldog voltam.